Az 58 évvel ezelőtti nagy, történelemformáló napok a magyarság életében 1848 márciusához hasonlíthatók. Csakhogy 1956-ban hamarabb jött a bukás, utána véres, kegyetlen megtorlással.

A műsor összeállítói - Dr. Smátroláné Renczes Edit és Nyári Éva - arra törekedtek, hogy középpontba állítsák a magyarok hősies erőfeszítéseit, a nemzet felemelkedését a mélypontról. Ha csak néhány napra is, de a magyarok kivívták a szabadságukat. A fekete ruhába öltözött 8.a osztály ifjai megelevenítették a világháború utáni újjáépítés időszakát, a Rákosi-korszakot, amikor mindennapossá váltak a bebörtönzések, a kivégzések. A magyarok álmai szertefoszlottak, október 23-án „fekete-fehérben menetelt szépen a kritikus tömeg” megelégelve a sok igazságtalanságot. Válaszul dübörögtek a szovjet lánctalpasok, leverték a forradalmat. Zokog ez a föld - énekelték szívbemarkolóan a lányok, számon kérték az idegen megszállókon 1000 év alatt a sok szenvedést és megaláztatást.

Akik nem láttak más kiutat, azok külföldre menekültek. Az itthon maradók egy jobb jövő reményével búcsúztatták őket:
„Az úton majd néha gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.”