ahol Takács Istvánné helytörténész méltatta a végtelenül szerény mester életét és gazdag munkásságát.

Takács Istvánné többek között elmondta, hogy Gulyás Józsefre már az újdombóvári Elemi Népiskolában felfigyeltek akkori tanárai. Rajzolás iránti szenvedélye nem hagyta el később sem. A helytörténész szerint a most kiállított képei a realizmusról árulkodnak. A művész azt festette meg, amit látott, amit érzékelt - a gyökereket, a gyermekkort is tisztelhetjük ezekben az alkotásokban.

A művész első önálló kiállítása 1958-ban a Koronában volt, melynek sikere után hosszú ideig nem volt több tárlata, majd Bodó Imre helytörténész segítségével csak 2000-ben láthattuk újra a művész képeit a második kiállításán. Ugyanebben az évben Máté László tanár nyitotta meg a harmadik tárlatát.

Bodó Imre a megnyitón elmondta: Gulyás Józsefet 1984-ben ismerte meg, de egészen 1999-ig nem tudott arról, hogy festészettel is foglalkozik. Fekete István portréját is a festőnek köszönheti, amit az íróról elnevezett múzeum számára készített. A köztudottan szerény mestert ettől kezdve ösztönözte, hogy rendezzen egy kiállítást, mert ezeket a remekműveket látnia kell a dombóvári közönségnek.

Az özvegy Gulyás Józsefné megköszönte a népes közönségnek, hogy megtisztelték férje emlékét. A tárlat március 10-ig tekinthető meg a Tinódi Ház Majoros Termében.