Legáltalánosabb elkészítési mód a herbatea. Kedvünk szerint, az éppen frissen termő, vagy már begyűjtött, szárított gyógynövényből készítünk frissítő teát. Amellett, hogy helyettesítheti az édes üdítőket, fontos anyagokat is biztosít a szervezetünk megfelelő működéséhez.
Ugyanezen gyógynövényekből, egymást támogató hatóanyaguk szerint gondosan válogatva, keveréket készítünk, és az ebből készült ital, már nem csupán frissít, hanem segíti a szervezet gyógyulási folyamatát. A jó hatás érdekében a teakészítés szabályait be kell tartani. A lágyabb növényi részekből - mint a virág, levél - forrázatot, a keményebbekből - mint a szár, gyökér -, főzetet kell készíteni. Soha ne használjunk ehhez alumínium edényt, és fogyasztásig tartsuk lefedve, hogy hasznos hatóanyagai megmaradjanak. Általában egy csésze (2,5-3 dl) vízhez egy evőkanálnyi gyógyfüvet adunk. Hatásától függően, napközben, étkezés előtt vagy után, lefekvéskor kell fogyasztani. Gyermekek és gyenge idős emberek enyhébb növényeket és kisebb adagokat kapjanak.

Régen, a népi gyógyítók gyakran alkalmazták balzsam, borogatás, kenőcs tapasz formájában, a patikusok pedig a száraz, porított növényekből pilulát - apró labdacsokat - gyúrtak, melyeket olykor arany-, vagy ezüst füsttel vontak be.
Gyermekeknek a rossz ízű gyógyszert liktáriumban - sűrű, édes gyümölcspépben - adták be, innen ered a lekvár szavunk.
A növények hasznos anyagait évekig megőrző tinktúrát, vagy torokpanaszokra jó ízű szirupot magunk is készíthetünk.

A beszélgetést dr. Lehoczkyné Pörös Eszter irodalmi szemelvényei és Bártfai Attila tavaszi növényápolási tanácsai tették színesebbé.

A Dombóvári Herbárium közössége júniusban is szívesen várja az érdeklődőket.